Elbocsájtó "szép" üzenet ...

Frissítve: 5 nap

Ha átadják azt a bizonyos papírt


Egy személyes történettel kezdem. Néhány éve dolgoztam egy startup vállalatnál, ahol a tulajdonosok - nem részletezem milyen okokból - de a teljes cég leépítése mellett döntöttek. Hozzáteszem, hogy más alternatíva nem is létezett.

A vállalatban betöltött szerepemnél fogva a döntés elejétől az utolsó felmondás átadásáig kulcsszereplő voltam. Igen, tudom, pfúúúújjj .... ez egy negatív feladat és szerep a HR szakmán belül, de senki sem ezért választja ezt az utat.

Higyjétek el, borzasztó volt megélni az egészet, fizikai tüneteim lettek ebben a nehéz időszakban, hiszen kis számú csapat voltunk, erős integritással. Emlékszem, egyik reggel például munkába menet meg kellett állnom az autómmal menet közben, mert hányinger kerülgetett és elsötétült előttem minden. Félreálltam és levegőért kapkodtam, hátha enyhülést hoz. Szó szerint fullasztó érzés volt számomra a helyzet.

A folyamat természetesen engem is érintett, az utolsók között én is sorra kerültem, amit előre tudtam, magamnak írtam meg a munkáltatói felmondást. Tudtam, mégis amikor megtörtént, amikor a kedvenc tollammal aláírtam és az utolsó dobozomat is elhoztam, beköszöntött a gyász, a veszteség érzése, amivel jó néhány napig "elvoltam", mire túlléptem rajta.




Az álláskeresés 0. fázisa, a helyzet elfogadása

A munkanélküliség nem csak minket érint, komplett családunkra hatással van, mindannyiunkban feszültséget okoz családon belül. Nem csak egzisztenciálisan állít minket kihívások elé, hanem mentálisan is. Minél tovább tart ez az időszak, annál inkább megfigyelhető sajnos a levertség, a motiválatlanság és legrosszabb esetben akár a depresszió is.


A munka nem csak bevételi forrást jelenti, hanem saját identitásunkban, a saját magunkról alkotott képben is meghatározó szerepe van, ezért állásvesztés során az identitásunk is megremeghet.

Ha valaki nem tudatosan tervezi meg a karrier vagy munkahely váltását, a munkahely elvesztése egyet jelent a gyásszal, a veszteségélménnyel még akkor is, ha talán bennünk is megfogalmazódott már, hogy jobb lenne máshol. Ilyenkor számtalan nehéz érzés kavarog bennünk és akkor tesszük magunknak a legjobbat, ha nem nyomjuk el magunkban. Csak azt tudjuk feldolgozni, amit megélünk, amit tudatosítunk magunkban. Általános érvényű, hogy amit megpróbálunk magunkban (akár tudattalanul is) elnyomni, az mindig energiát vesz el tőlünk, és ebből lehet, hogy csak annyit érzékelünk, hogy enerváltak vagyunk.


Tehát engedjük ezeket az érzéseket felszínre jönni. Nem törvényszerű, de először megjelenhet a tagadás. A következő szakaszban jöhet a düh, mely irányulhat a munkahelyre vagy a kollégákra, a felmondás módjára. Majd jön az alkudozás fázisa, amelyben magunkat hibáztatjuk vagy a racionalizálunk, például: „már nem is szerettem volna ott dolgozni” kijelentések formájában és végül megjelenik az elfogadás, beletörődés. Ebben a fázisban tudunk elkezdeni teljes mértékben az új munkahely keresésére fókuszálni.


Tehetetlenség érzése

A munkanélküliség sokaknál együtt jár a haszontalanság érzésével - és minél több idő telik el, ahogyan az elején is írtam – megjelenhet állandósult szorongás, álmatlanság, motiválatlanság és sajnos alacsony önértékelés.

Mi a legfőbb indikátora ezeknek a rossz érzéseknek?

A tehetetlenség. Vagy a félelem. Úgy érezhetjük, hogy nincs ráhatásunk a helyzetre, nem rajtunk múlnak a dolgok. Magától a tehetetlenség érzésétől pedig kevésbé leszünk kezdeményezők, ami a munkakeresésben kifejezetten fontos lenne. A félelem következtében pedig létrejöhet egy szinte bénult állapot, amivel a kudarctól szeretnénk megkímélni magunkat tudat alatt.

Mi szükséges a kezdeti stressz leküzdésére?

  • A gyász megélése.

  • Értékeljük, hogy milyen pozitívumokkal gazdagodtunk a volt munkahelyünkön, amit tovább vihetünk (ez lehet jó élmény, tapasztalatok, új ismeretek.)

  • A gyász után aktív cselekvés, így szerezhetjük vissza a helyzet feletti kontroll érzését.

  • Vegyük számba, hogy ez az új helyzet milyen lehetőségeket rejt magában, milyen új alternatívák lehetnek a karrierünk terén?

  • Ez az időszak ne jelentsen bezárulást a kapcsolataink terén, nagyon fontos a család és közeli barátok támogatása.

  • Rugalmas alkalmazkodás a helyzethez.

  • Ha nehézségeink vannak, kérhetünk segítséget is álláskeresésben.


A következő bejegyzésben abban segítek, hogy a napi rutin és struktúra fenntartása hogyan tud segíteni bennünket a munkanélküliség és álláskeresés időszak alatt.


Áhli Mariann

magánéleti - karrier - KKV coach


Ha hasznos volt a bejegyzés, lehet, hogy másoknak is az lehet. Kérlek oszd meg ismerőseiddel.

Fontos, hogy tudjam, tetszett-e a cikk. Ez lelkesít és ad pozitív visszacsatolást. Örömmel tölt el, ha jelzed felém a tetszik gombbal.

Ha szeretnél követni, használd a “Követem” gombot, így tudsz értesülni a legújabb bejegyzéseimről.



  • Black Facebook Icon
  • Black Instagram Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now