top of page

Az alkotó, művészi beállítottság és a tudatos, üzleti szemlélet találkozása.

A hobbi mikor válik munkává? A számunkra fontos értékek hogyan határozzák meg a választott irányt? Anikó, a Dream-hole alapítója mesél nekünk az ő vállalkozásáról, az indulásról és a vállalkozása fejlesztéséről.


Mesélj egy kicsit magadról.

Nagyon szerencsés vagyok azzal kezdem, mert kis óvodás korom óta pontosan tudtam, hogy grafikus szeretnék lenni.


Mi az, ami ennyire biztos iránymutatást adott? Honnan vetted észre, hogy igen, ez az?

Ha bármit kaptam, az volt az első, hogy lerajzoljam. Ezt a szüleim is felismerték, ezért elvittek egy képzőművészhez, aki foglalkozott gyerekekkel. Mindig is annyira foglalkoztatott a művészkedés (festés, rajzolás és későbbiekben a digitális formája), hogy nekem a grafika nem a munkám, hanem valóban a hobbim.

Ha magamat is kell meghatároznom, akkor én grafikus vagyok. Persze emellett anya és feleség is.

Bár édesanyám nem akarta, hogy grafikus legyek, mert anno azt gondolta, abból csak éhen halás lesz. Közgazdasági szakra is beírattak középiskolában, de művészettörténetből is érettségiztem a közgazdaság szakirány mellett.

Majd elmentem egyetemre, végig ösztöndíjas voltam, mert az átlagom nagyon jó volt. Ami egyáltalán nem okozott erőfeszítést, mert azzal foglalkozhattam, amit szeretek. Az egyetem évei alatt ösztöndíjból tartottam fent magam, mivel még ekkor is nagy vitaforrás volt a családban az általam választott hivatás és nem akarták elfogadni.


Számodra az alkotás mit jelent?
Mindent és leginkább önmagamat. Ez egy kifejezés. Semmilyen más területet nem tudnék elképzelni. A vállalkozással persze sok minden más jár, pl. könyvelés, adminisztráció és minden egyéb, ez azért erőfeszítéssel jár. És itt válik a hobbim munkává.

Gondolkodtál már azon, hogy a kreativitásoddal, a tehetségeddel, mit szeretnél adni az embereknek vagy a világnak?

Az esküvői vállalkozással a párok életének egy fontos pillanatában vagyok jelen és kísérem őket végig, hogy a nagy napjuk pont olyan legyen, mint amilyennek elképzelték. Emellett vállalkozások arculatát meghatározni is felemelő érzés, olyan termékek megjelenését terveztem meg amivel nap mint nap találkoznak az emberek. Jelenleg a szecesszió alaptételét követve, miszerint egy hétköznapi tárgy is bírhat művészi értékkel, a kreativitásom és a tehetségem anyagilag kifizetődő termékek/szolgáltatások létrehozásában jelenik meg. Amivel semmi probléma, mert élvezem a munkám! A későbbiekben, a “nyugdíjas” éveimben szeretnék visszatérni a művészet tiszta, önmagáért való aspektusához. Szeretnék befele fordulni, festeni, rajzolni, alkotni. Azt nem tudom, hogy a világnak lesz e erre szüksége, nekem mindenféleképpen. Jó lehetőségnek gondolom a gyerekek művészi tanítását is, talán így tudnám a legtöbbet adni a világnak. :)


Mik a fontos értékek az életedben.

Hűség és a család, ezek jelentik számomra a biztonságot.


Látsz némi összefüggést a számodra fontos értékek és a tevékenységed között? 😊

… (mosoly😊) Hát nem is tudom …

De ezen kívül más területeken is tevékenykedünk és sok más terméket készítünk.


Mi volt számodra a legkedvesebb visszajelzés az ügyfelektől?

Sok pozitív visszajelzést kapunk, ami mind fontos. Számos párom volt, akik az esküvőjük után, a későbbiekben egy újabb fontos életszakaszban, valamilyen fontos esemény kapcsán kérték a segítségünket, mint például egy keresztelő, szülinap vagy épp egy házassági évforduló.

Kicsit belelátunk az életükbe. Küldenek képeket. Ez nagyon jó érzés.


Mit kedvelnek benned igazán?

Hogy minden esküvőt kicsit a sajátomnak érzek. Minden egyes meghívót, ajándékot úgy készítek el, mintha magamnak készíteném. Ezt érzik is. Nem sablont gyártok, nálunk minden termék egyedileg, kézzel készül. Innovációra törekszem, figyelemmel követem a külföldi trendeket és próbálom behozni.


Hogy jött a vállalkozás? Szülés után vagy korábban?

Grafikusként kezdtem egy magyar kézben lévő sportszergyártó cégénél, majd az idő előrehaladtával vezető grafikusi pozíciót értem el. 8 grafikus 2 dekoratőr tartozott a csapatomba és mi, mint egy nyomdai stúdió működtünk.

4 évig dolgoztam ott, a szakma minden elemét meg kellett tanulnom, rengeteget adott, de baromi stresszes volt. Ezért átmentem egy másik cégcsoporthoz, sok eltérő profilú céggel dolgoztam ott is.

A saját vállalkozás indítása, mindig is foglalkoztatott. Amikor megvolt a kellő szakmai tapasztalatom elkezdtem gondolkodni, hogy mi is lenne az amivel szívesen foglalkoznék.

Egyik nap, amikor munkába mentem, hallottam a Lépj a piacra pályázatról a rádióban, amin el is indultam és megkaptam. Akkor már terveztük a babát, azt is tudtam, hogy Százhalombattáról a XIII. kerületbe a munkahelyemig az út oda-vissza 1,5 óra, amint gyerek mellett nem tudok megtenni minden nap. Ez a két dolog volt az elindítója a vállalkozásnak.

Azóta nagy pályázatfigyelő lettem. Így nagyon örültem amikor egy barátnőm a Széchenyi pályázaton, 4,5 millió forintot kapott vállalkozása beindítására, és a pályázat nem követelt meg önerőt, teljes finanszírozásban zajlott. Ha ebben gondolkodik valaki, akkor fontos, hogy ne indítsa el a vállalkozását a pályázat előtt. Kell üzleti tervet csinálni. De ha nem is pályázol, nagyon hasznos. Jó, ha készítünk egy folyamat listát is, mit, hol kell bejelenteni és miket kell eldönteni pl. vállalkozási forma, stb.


Az átmenetben voltak-e elbizonytalanodásaid?

Voltak, de a férjem ott állt mellettem, mindenben segített, amiben tudott.