Burnout - te is veszélyeztetett vagy? (2. rész)
Frissítve: 2019. nov. 28.
Az előző blogbejegyzésben (1. rész) körülírtam, hogy mi is az a burnout, mik a kiégés fázisai, emellett pedig megosztottam egy tesztet, amelynek segítségével meg tudjátok határozni, hogy érintettek vagytok-e a kiégés kapcsán.
Tudtad, hogy a WHO felmérése szerint a 2030-as évekre a legtöbb áldozatot szedő betegség lesz a világon?
Sajnos én magam is a közvetlen környezetemben több kiégésben szenvedő egyént ismerek és évekkel ezelőtt én is voltam érintett.
A mostani bejegyzésem témája továbbra is a veszélyeztettetek köre, - érdekességként akár otthon lévő édesanyáknál is előfordulhat-, a megelőzési lehetőségek, azaz mit tegyél, ha már benne vagy.
A következő és egyben utolsó, harmadik bejegyzésem a témában pedig a reziliencia lesz, azaz az érzelmi ellenállóképesség, mivel ez az egyik kulcsa a megelőzésnek. Illetve a befejező bejegyzésben kiemelem majd még egyszer a hajlamosító személyiségjegyeket, amelyeken érdemes dolgozni, hiszen ez a kulcsa a visszaesés megelőzésének.
Ismétlésként megosztok veletek két definíciót, amelyek így szólnak a burnoutról, azaz a kiégésről:
"Krónikus emocionális megterhelések nyomán fellépő, mentális kimerülést jelent, reménytelenség, inkompetencia érzésével társul. Jellemző a célok és ideálok elvesztése, önmagára, a munkára és másokra vonatkozóan negatív attitűdök." (Freudenberger, 1974)
Más megfogalmazásban:
"Hosszú ideig! fennálló érzelmi megterhelés, melynek hatására a személy fizikailag, lelkileg, érzelmileg kimerül és nem tud megküzdeni az életében felmerülő stresszhelyzetekkel." (Tandari-Kovács, 2010)
A kiégést fontos elkülöníteni a krónikus fáradtságtól vagy más néven kifáradástól (ebben az esetben nem jelenik meg a reménytelenség és tehetetlenség érzése, ellenben a kiégésnél igen) és a depressziótól (szuicid gondolatokkal jár, fogyás, élet semmilyen területét nem tudja élvezni az, aki depressziótól szenved).
Mi a foglalkozásod? Te is veszélyeztetett vagy?
Nézzük melyek a veszélyeztetett hivatások. Mindegyikre jellemző, hogy olyan érzelmileg megterhelő foglalkozások, amelyekben eszköz a saját személyiség.
A teljesség igénye nélkül például: egészségügyi dolgozók, jogászok, pszichológusok, pszichiáterek, coachok, mentálhigiénés szakemberek, (nagy)vállalatok vezetői, cégtulajdonosok, fiatal vezetők, vendéglátásban dolgozók, ügyfélszolgálatosok.
Sokan talán furcsállják, de a gyermeknevelés is ugyanolyan stresszfaktor lehet, mint a munka, "A gyereknevelésbe és az emberi kapcsolataink ápolásába is bele lehet fáradni" - mondja Michele S. Alignay amerikai pszichológus.
Amikor az ember folyamatosan csak ad a családjának, a párjának, magára azonban nem szakít időt, az bizony nagyon hamar stresszé alakulhat.
“Nem dolgozó” anyaként otthon, a nap jelentős részében egyedül egy (vagy több) kisgyerekkel, valójában heti hét napban, napi 24 órában, mindezt jellemzően társadalmi elismertség nélkül teszik, mert ez a természetes.
A felelősség nagy, a megerősítő visszajelzés általában kevés. A kisgyerekek melletti állandó és folyamatos reagálási kényszer éppen olyan túlhajszoltságot okozhat, mint a vezetők esetében. Ezért fontos ebben az állapotban is tudatosan ügyelni a megelőzésre.
Mit tegyünk, ha észleljük a jeleket magunkon?
Elsőfokú kiégés esetén (teszt az előző bejegyzésemben) csak szórványosan jelentkeznek a tünetek, azok relaxációval, szabadidőtöltéssel, mozgással orvosolhatók.
Másodfokú kiégéskor a tünetek gyakrabban és hosszabb ideig állnak fenn, hangulatváltozások észlelhetők és eluralkodik a személyek gondolkodásában a hatékonyságukkal kapcsolatos aggodalom, ezeket tudatosítani szükséges, valamint a személyes hatékonyságra vonatkozó kételyekre érdemes "kívülről" rátekinteni, hogy valóban így van-e és amennyiben igen, mit kellene másként tenni.
Harmadfokú kiégésnél a tünetek folytonosak, nehezen enyhíthető fizikai és lelki problémák alakulnak ki. Az érintett visszahúzódik mind a munkahelyi, mind a személyes kapcsolataiban, valamint magánéleti, munkahelyi problémák sorakoznak fel életében. Minden szakaszban igaz, azonban itt az a legjobb, ha szakemberhez fordulunk.
További megoldási lehetőségek
A bizonyítani akarástól a bizonyítási kényszerig: felismerni, amikor a bizonyítási igényből kényszer lesz => saját munka- és életritmus kialakítása.
Fokozott erőfeszítés: feladatok egy részének delegálása => csökken a megterhelés, az eredményességünk javul.
A személyes igények elhanyagolása => előre megtervezett napi- és heti rend, nemet mondás.
A személyes igények és konfliktusok elfojtása => ad hoc reakciók helyett az alvás és a mozgásigény napokra való beosztása.
Az értékrend megváltozása => a saját értékrend őszinte áttekintése.
A fellépő problémák tagadása => a túlterhelés csökkentése.
Visszahúzódás => annak a belátása, hogy mindenkinek szüksége van emberi kapcsolatokra.
Magatartás- és viselkedésváltozás => a változások felismerése és tudatosítása.
Saját erősségek, korábbi sikerek tudatosítása!
A munkakörülmények, feladattípusok őszinte számba vetése => valóban ott és azt végzem, ami jó nekem?
Deperszonalizáció és belső üresség => szakorvosi segítés kérése.
Depresszió, teljes kiégettség => gyors szakorvosi és pszichoterápiás segítség kérése.
Ha a munkahely okozza a panaszokat, avagy hogyan válts és mire figyelj, ha menni kell?
Először is a kiégést kiváltó legalapvetőbb tényező, maga a munka, amit végzünk. Fontos lehet újragondolni a szakmai, munkakör, hivatás váltás lehetőségét. Írok egy példát: ha valaki "SSC"-ben (nemzetközi telefonos szolgáltatóközpont) dolgozott, akkor újragondolhatja, hogy milyen más munkakörben tudja használni meglévő készségeit, lehet például tolmács, nemzetközi projekt asszisztens, vagy akár idegenvezető is.
Ha a kiégés utolsó fázisaiban vagy, először kezelni kell a helyzetet, mert nagy valószínűséggel újabb kudarcélményt okozhat a sikertelen kiválasztási folyamat, az új munkahely megtalálására tett kísérlet.
Ha nem a kiégés végső fázisában vagy, váltanál és állásinterjúra mész, próbáld megfigyelni a jövendőbeli vezetőd stílusát, hogy milyen hatással van rád, kérdezgess a vállalati kultúráról, mi a rendje a teljesítményértékelésnek és elismerésnek, mennyire jellemző a túlóra. A csapattagok, ahová mész, milyen régóta vannak a cégnél és minden egyebet, amely befolyásoló tényezővel van a te jóllétedre. Ehhez persze arra van szükség, hogy tudatosítsd magadban, mire van szükséged, amit az előző munkahelyeden nem kaptál meg. Ne feledd, az interjú arra is való, hogy te is meggyőződj róla, jó munkahely lehet-e számodra?
Ahhoz, hogy ne kerülj újra kiégés közeli állapotba, meg kell tanulnod jobban kezelni a stresszt, jobban ismerned kell a gyenge pontjaidat, fejleszteni szükséges az önismeretedet. Szakember segítségét is kérheted ehhez.
Ha azt vesszük észre, hogy valahogy mindig irreálisan nagy teljesítményelvárások vannak veled szemben pl. a teljesíthető terv duplája, amelyet hónapokon keresztül tartó, folyamatos túlórázással tudsz csak elérni, meg kell tanulnod nemet mondani, ennek hiányában sokszor hasonló helyzetben találhatod magad.
A munkahely mellett sose hanyagold el a családodat, barátaidat, hobbidat. A munkahelyi nehézségekkel könnyebben küzd meg az, akinek van támogató "háttere". A munka-magánélet egyensúlyának megteremtéséért csak mi tudunk tenni, ha néha nem is hisszük.
