"A nem döntés is egy döntés! Lehet évekig nem lépni, attól még ugyanabban a mederben topogsz... "

Frissítve: 2019. nov 10.

Mónika két gyermeke megszületése után felismerte, hogy ideje döntést hozni és megtalálni a hivatását. Közgazdászból kozmetikussá vált és most nyitotta meg az üzletét Érden...



Gyerekkorodban mi szerettél volna lenni, volt-e álmod?


Nem volt semmilyen álmom soha.


Anyukám akarta, hogy a közgázt elvégezzem. Nem állt távol tőlem, mert akkor nem tanultam volna, de mindet anyukám unszolására végeztem.

Ilyen szempontból nem voltam tudatos gyerek, azért csináltam, mert elvárták, mert nem tudtam, hogy mit akarok. Későn érő típus vagyok, talán az első gyerek születése előttig, 13 éven keresztül minden évben előjött bennem, hogy mit is tanulnék.

A kozmetikus képzések iránti érdeklődésem valamilyen okból kifolyólag mindig izgatták a fantáziámat. Akkor még nem volt bennem érettség és bátorság, hogy szembe nézzek azzal, hogy mit is szeretnék és vállaljam azt a kockázatot, hogy mi van akkor, ha nem jön be...

Valójában nagyon sok minden érdekelt, kerestem azt, hogy mi is lenne az a terület, amiben kiteljesedhetek. Repdestek a jobbnál – jobb ötletek a fejemben. Volt olyan, hogy elmennék tanítóképzőbe, logisztika szakon is gondolkodtam, de szóba került a lakberendezés is, meg, hogy ruházati üzletet nyissak. Volt itt már minden…


Mik voltak a főbb karrier állomásaid?


Suli mellett is dolgoztam már, de az első igazi munkahelyem

Magyarország egyik jelentős üzemanyag kereskedelmi vállalatánál volt. Nagykereskedelmi referensként dolgoztam, majd belső auditor is voltam. Az utóbbit a munkával járó szabadság miatt szerettem. Majd az első gyermekem megszületése után Törökbálinton helyezkedtem el egy magyar cégcsoport tulajdonosának menedzser asszisztenseként.


Mi hiányzott ezekből a munkakörökből?


A nyugalom.


Mit értesz ez alatt?


Hogy a saját magam ura legyek…utólag visszanézve igazán fojtogattak és szorongással töltöttek el a korábbi munkáim.


Az első munkahelyem egy professzionális multikörnyezet volt. Pályakezdőként nagyon új volt és akkor nagy volt bennem a teljesítés iránti vágy, de legbelül azért csináltam, mert kellett.


Az első gyermeked óvodás lett, te pedig elhelyezkedtél manager asszisztensként…rögtön érezted, hogy ez így nem lesz oké?


Ez folyamatosan bennem volt, de ennél a munkahelynél nem ez számított, hanem hogy közel legyek a családomhoz. A legfontosabb az volt, hogy el tudjam vinni az óvodába a kisfiamat és a családommal értékes időt tudjak eltölteni.

Elérkezett az az idő az életemben, amikor a Férjem feltette a kérdést, hogy egyébként mi veszíteni valód van, ha kitanulod a kozmetikus szakmát és megpróbálod? Ha nem jön be, ott folytatod, ahol abbahagytad. A férjemnek nagyon hálás vagyok, hogy ott állt és áll most is mögöttem!


Mit jelent számodra kozmetikusnak lenni? Megtaláltad magad benne?

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy még a képzés alatt is bennem volt a kétely, vajon van-e annak értelme, hogy éjszakákat tanulok át a család mellett. Mindez megéri?

Mit jelent számomra kozmetikusnak lenni? ...Semmilyen más szakmához nem tudtam belső, pozitív érzéseket társítani, amikor azon gondolkodtam, hogy mi legyek. És összeállt végre bennem, hogy egy dolgot imádok, a bőröket tisztítani. Boldogságot, melegséget érzek az emberek által. Elhivatottságot élek meg. Nyugalmat, energiát kapok azáltal, hogy másoknak jó érzést adok. Nem munkaként gondolok erre. Végre élvezem, amit csinálok.


Utólag visszatekintve mi volt számodra a legnehezebb a váltási folyamatodban?

Maga a döntés, hogy bízzak magamban, merjek váltani és leküzdeni a félelmeimet.

Utólag azt javaslom annak, aki hasonló helyzetben van, hogy lépjen, mert ha valamiért nem sikerül, akkor sem történik helyrehozhatatlan. És ne érdekeljen, hogy mások mit fognak szólni. Próbáld meg, hogy később ne bánd meg.

Emlékszem, féltem 35 évesen Anyukámnak elmondani…féltem, hogy mit fog hozzá szólni.

Egyet mondott, hogy nagyon boldog, hogy megtaláltam, amit szeretek.

Mindenki látja rajtam, hogy az a nyughatatlanság, ami bennem volt, megszűnt, megnyugodtam….A helyemen vagyok.

A szüleink abban nevelkedtek, hogy nem szeretni kell a munkát, hanem csinálni és az egy fél siker, ha éppen beletalálsz és még szereted is.

De én mindenkinek azt javaslom, hogy akiben van kétely, hogy amit csinál, nem szereti vagy nem akarja, az lépjen.


Mesélj a döntés utáni időszakról, amikor belefogtál 2 gyermek és a munka mellett a tanulásba.


Nehéz időszak volt, a kislányunk (második gyermek) akkor kezdte az óvodát, heti 2 teljes napot jártam iskolába - szerencsére meg tudtam beszélni a munkáltatómmal - egy kisiskolás és óvodás gyermek mellett. Az első 2 hónapban párhuzamosan csináltam az iskolát és a napi 8 órás munkám. A férjem gyakran távol volt a hétköznapokon a munkája miatt, segítségre nem számíthattunk. A munkahelyemen akkoriban a 2 cégvezető között nagyon megromlott a viszony és a folyamatos csatározások nagyon megnehezítették a mindennapjaimat. Ez is közrejátszott abban, hogy Férjemmel úgy döntöttünk ott hagyom a munkát és a tanulásra koncentrálok. Nagyon hálás vagyok neki, amiért mellettem állt és támogatott.


Mi a véleményed arról, hogy ahhoz, hogy megtaláld az utad a hivatásodban, ahhoz az kell, hogy megtaláld saját magad?


Teljesen igaznak tartom. Egészen tavalyig háttérbe szorítottam saját magam, mert mindig más volt a prioritás, sosem foglalkoztam azzal, hogy nekem mi a jó. Éreztem mindig is, hogy nem szeretem a munkám és valami hiányzik, de mindezek ellenére csináltam.


Kezdő vállalkozó nőknek mit javasolsz?


Állj bele teljesen, építkezz apránként, legyen kitartásod és ne várj átütő sikert már az elején.


Mik a terveid?


Rövid távon ugyanezt az üzletet szeretném bérelni továbbra is és építeni a vendégkörömet, hosszú távon nagy tervem egy saját szépségszalon elindítása.


Mit tudtál meg magadról?


Lecsendesedtem, türelmessé váltam az emberekkel, másfajta, bensőségesebb kapcsolódást élek meg a vendégeimmel, munkahelyi közegben ilyet ez idáig még nem éltem meg.

Képes vagyok másoknak jó érzést, nyugalmat adni, ami számomra kielégítő és örömet okoz.


Összefoglalva, mit javasolsz azoknak, akik ott állnak, hogy nem jó, amiben vannak, de félnek szakítani a munkájukkal?

A nem döntés is egy döntés. Lehet évekig nem lépni, attól még a helyzet nem változik, ugyanabban a mederben topogsz.

Addig, ameddig nem vállalod fel a kockázatot, sosem tudod meg mi lett volna ha…

Volt sokkal idősebb csoporttársam is a kozmetikus képzésen, sosem késő lépni!


Köszönöm Móni az interjút és az inspirációt, azok nevében is, akik váltani szeretnének!

További sok sikert, örömet és fejlődést kívánok a szabad önmegvalósítás útján!

  • Black Facebook Icon
  • Black Instagram Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now