top of page

"Mivel a szüleim főiskolát végzett emberek, nem volt opció..."

Frissítve: 2019. nov. 22.

Dóri karrierváltó története. Pénzügyi területről, középvezetőből a szépségiparba. Alkalmazottból vállalkozó.

Mesélj nekünk kicsit az életedről, magadról!


39 éves vagyok, 4 éves fiammal és férjemmel élek Budapest agglomerációjában. Közel 20 éve forgolódom a munka világában. Az eddigi pályafutásom alakulását tekintve ok-okozati tényezőként az éretlenséget jelölném meg elsősorban. Nyár végi gyermekként épp, hogy betöltött 6. életévvel kezdtem a tanulást. Sokkal inkább 5 voltam, mint 6.

Felnőtt fejjel, immáron szülőként visszatekintve látom, hogy mennyit számított volna, ha érettebben ülhetek az iskolapadba. Ez a fajta éretlenség egészen a középiskola végig kísért, nem voltam más, csak épphogy jó tanuló az általánosban, a középiskolában pedig kifejezetten rossz tanulóvá váltam, lázadozó magatartásommal együtt ez azt eredményezte, hogy két tanárom felváltva (szinte már sportszerűen) minden éveben megbuktatott. A nyaraim emiatt tanulással teltek, de pótvizsgákon mindig átmentem. Így évet sosem kellett ismételnem, pedig az éretlenségi okokat tekintve lehet, hogy jót tett volna.


Gyerekkorodban mi szerettél volna lenni, ha felnősz?


A szokásos körök megvoltak életkortól függően, orvos, tanár, színész, állatorvos, stb. Nem azok közé tartozom, akik elmondhatják magukról: „már kisgyermekkorom óta tudtam, ha felnövök ez és ez leszek".


Milyen szakmát választottál először? És miért?


Mivel a szüleim főiskolát végzett emberek, nem volt opció. Gimnáziumba kellett menni, mert „érettségizni kell”. Volt egy erőtlen próbálkozásom, 14 évesen a pályaválasztás küszöbén, miszerint én szívesen lennék fodrász, de süket fülekre találtam.

Muszáj volt gimibe menni. Gimi után pedig felvételizni kellett a felsőoktatásba. Ami természetesen nem sikerült. De hogy ne maradjak tanulási lehetőség nélkül, belevágtam egy OKJ-s mérlegképes könyvelő tanfolyamba, ami fél év után csúfos véget ért, abbahagytam. Itt volt egy nagyobb reccsenés, az ifjú felnőtt énem felismerte a kudarcot, meg is ijedtem tőle és az iskola elhagyást követő fél éves kényszerpihenő elkezdte benöveszteni a fejem lágyát…19 évesen.


Mennyire volt tudatos a további karrier utad?


Mivel a főiskolai felvétel továbbra sem sikerült, jobban beleástam magam a szakképzésekbe. Abban biztos voltam, hogy valami „irodai melót” szeretnék majd csinálni, úgyhogy választottam egy szakmát és iskolát, ami szimpatikus volt, ismét OKJ képzésre mentem, most már külkereskedelmi üzletkötőnek. Tetszett, érdekelt, kiváló eredménnyel végeztem. Majd ahogyan akartam, üzleti, pénzügyi vonalon sikeresen el is helyezkedtem.

Közben feltámadt bennem a további tanulás iránti vágy. Főiskolára felvételiztem és sikerült is, munka mellett tanultam. Andragógia szakon végeztem, tanulmányaimnak köszönhetően megértettem, hogy nem csak egyfajta út létezik, hogy nem csak egy félét csinálhat az ember holtáig és azt, hogy a változás jó és kell. Saját karrierutam vagy amit én annak neveznék, addig nem is volt, pénzügyi területen dolgoztam, alkalmazottként, nem kerestem a változást, sem a kihívást.

Munkahely váltás és párkapcsolati kudarc eredményezte, hogy komolyabban a munkámra koncentráltam. Amit addig rutinszerűen végeztem, elkezdett érdekelni, részletesebben beleástam magam az elvégzendő feladatokba és új megoldásokat találtam. Erre természetesen egy idő után a vezetőim is felfigyeltek, hamarosan kiemelt pozícióba kerültem, majd az itt elért sikereimnek köszönhetően középvezetői pozíciót kaptam.

Azt hittem ez a pénzügyi karrierem kezdete és innen már csak egyre feljebb menetelek. De nem így lett. 1 év középvezetőség ráébresztett, hogy ez nem az én utam. Egyre inkább megfogalmazódott bennem a vágy, hogy valahol teljesen más környezetben, valami teljesen mást, valami kreatívabb dolgot csináljak.


Mi volt jó a munkádban és mi volt, ami hiányzott számodra?


Nem mondhatnám, hogy volt jó és hiányzó rész benne. Az egész egy út, nekem kijelölt út. Ezt kellett/kell bejárnom ahhoz, hogy most ott tartsak, ahol tartok.


Hogyan jutottál el a váltás gondolatáig? Hogyan érett meg benned? Mik voltak a fázisai? Voltak-e ellenzői? Támogatói? Utólag visszatekintve mi lendített a végleges döntés irányába?


Az, hogy külföldön éljek, dolgozzak, mindig is mozgatott. Amikor ez a pénzügyi középvezetői pozíció felismertette velem, hogy nem akarom ezt az irányt tovább erőltetni és gyökeres változásra van szükségem, kézenfekvőnek tűnt, hogy akkor most kell elindulni más országba. A családom persze nem örült neki, igyekeztek lebeszélni. Barátok 50-50%-ban támogattak és visszatartottak.

Félelmetes volt meghozni a döntést, de attól jobban féltem, ha nem próbálom ki magam máshol, máshogyan, megbánom és a saját szememre fogom hányni a későbbiekben. Úgyhogy feladtam az itthoni állásomat és elmentem.


Hogy került a képbe a szépségipar? Mit találtál meg benne, ami hiányzott a korábbi karrieredből? Mit ad érzésben az új hivatásod? Mit gondolsz, miért ez a te utad?


Korábban volt egy párkapcsolatom egy fodrásszal és közös jövőt terveztünk, emiatt elvégeztem egy kéz és lábápolói képzést. A kapcsolatnak