top of page

Leteszem a túlzott megfelelést - tanácsok, hogy hogyan indulj el

Frissítve: 2019. máj. 16.


A tavalyi évben a legtöbb reakciót kiváltó posztom Aranyosi Ervin: Megfelelés című versének megosztása volt.

Sokakat, vagyis szinte mindenkit érint a téma ezért még tavaly arra jutottam, hogy segítő munkámban nagy hangsúlyt fogok fektetni arra, hogy a túlzott megfelelés leküzdésében segítsem a hozzám fordulókat.


Az a feltételezésem, hogy ha olvasod ezt a bejegyzést, akkor némileg téged is érint a téma, talán te is szívesen leadnál a megfelelés terhéből.


Előre bocsátom, ne feledd, hogy egy olyan dolgot szeretnél megváltoztatni magadban, ami valószínűleg hosszú ideje működik benned (lehet, hogy annyi idős, mint amennyi vagy), ezért türelemmel (magad iránt) és kitartással csak te tudsz rajta változtatni!


De mi is ez a megfelelés?

Az a vágy, ami kivétel nélkül mindenkit érint. A vágy, hogy szeressenek és elfogadjanak bennünket. Úgy, ahogyan vagyunk. Álarcok nélkül.


Miben nyilvánul meg? Él bennünk egy sokszor nem tudatos kép azzal kapcsolatban, hogy mikor vagyunk szerethetők, mikor fogadnak el bennünket.


Írok néhány példát, persze a felsorolást a végtelenségig lehetne bővíteni:

- Amikor a munkahelyeden megint te vállalod be a túlórát már sokadjára egymás után

- Mikor kerülöd a véleményed kinyilvánítását legyen szó apró dolgokról (mondván, hogy ez igazán nem lényeg) vagy nagyobbakról (mondván nem mered, mert ki tudja mi lesz belőle)

- Ha a működési módod, hogy magadat, vágyaidat, akaratodat háttérbe szorítod, mert mindig fontosabb helyette más

- Amikor sosincs időd magadra

- Amikor mindent tökéletesen szeretnél csinálni és ha hibázol, te vagy önmagad legnagyobb kritikusa

- Amikor felnőtt nőként vagy férfiként még mindig a szüleid irányítanak

Az már egy mélyebb gondolatmenet lenne, hogy milyen okok állnak emögött és honnan tanultuk, hogy az elfogadást másoktól ily módon "érjük el" és milyen kapcsolati dinamikák tartják fent. Úgy, ahogyan az számunkra nem komfortos. Erről egy másik alkalommal írok.


Tehát az egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – vágyunk az életben, hogy szeressenek és elfogadjanak minket olyannak, amilyenek vagyunk. Persze van, aki sajnos még az érzést is elnyomja magában, hogy zavarja, hogy másoknak szeretne megfelelni, hova tovább neki is elfogadásra és szeretetre van szüksége.


Mi történik, ha ez a megfelelési vágy túl jól végzi a dolgát és olyan erős, hogy igazi önmagunkat háttérbe szorítja?


Boldogtalanná tesz. Elveszi az erőnket és energiánkat. A túlzott megfelelés miatt érezhetjük úgy, hogy azt sem tudjuk kik vagyunk. A legrosszabb esetben meg is betegíthet minket.


Apropó álarcok. Milyen alarcaink lehetnek?

A jó fej, a humoros, a vicces, a mindent tudó, a mindent megoldó, a munka hőse, a konyhatündér, a tündi bündi, a kedveske, az empata, Mrs. vagy Mr. Tökéletes …És még?


Neked mi a jellemző álarcod? Esetleg több is van?

Igen ám, de mi van az álarc mögött, ha benézünk és megpillantjuk önmagunkat? Ha egyáltalán meg akarjuk pillantani. Mert valamiért sajnos hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az nem olyan szép, mint az álarc. Pedig én mondom, hogy ez nem így van, az egyetlen gond, hogy általában nem is ismerjük igazán. Még pedig, amit nem ismersz igazán, honnan tudod, hogy milyen? Hogyan alkothatsz róla véleményt? Honnan tudod, hogy rossz?