Változás vs. tanult tehetetlenség, azaz stagnálás

A pszichológiában a különböző személyiségelméletek legtöbbje azonos állásponton van azzal kapcsolatban, hogy a nyitottság és az új helyzetekhez való alkalmazkodás képessége az érett, egészséges személyiség jellemzője.


Ezzel együtt a változás sokszor szorongást, félelmet vált ki, ami teljesen normális egy bizonyos szintig. Úgy gondoljuk, hogy talán jobb ragaszkodni megszokott dolgokhoz, még akkor is, ha az nem jó, mintsem kipróbálni valami újat, és kockázatot vállalni. Főleg, ha valakinek az a hiedelme, hogy nem képes helytállni, nem elég jó, nem elég okos, stb., garantált, hogy nehezen fog változtatni, ha egyáltalán fog.


És hogy mit veszítünk, ha a változástól való félelem irányít bennünket?


A fejlődés lehetőségét, ami a boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet elérésenek az egyetlen titka.


Halottál már a tanult tehetetlenségről?


A változással kapcsolatban érzett szorongás legfontosabb okainak egyike a tanult tehetetlenség (learned helplessness), amelyre egy Martin Seligman nevű pszichológus hívta fel a figyelmet a 1970-es években. A jelenség arról szól, hogy a szülők nem szándékosan olyan helyzetekbe hozzák a gyermeküket, amelyekben inkompetensnek és tehetetlennek éli meg magát. Ezek az ismétlődő helyzetek emléknyomai beépülnek a gyermek személyiségbe, és felnőtt korban is ezek irányítják a változásra adott automatikus reakciókat.


Zárójeles kitérő, ami nem is annyira zárójeles:

Nem, itt és most nem szeretném a figyelmedet a kollektív hibáztatási játszmára irányítani, ami arról szól, hogy „mert az Anyám… , mert az Apám tehet mindenről...”. Ez egy egyszerű felelősséghárítási módszer lenne, de nem annak, aki változtatni szeretne.

Az egy dolog, hogy mit hozunk magunkkal – amely olykor valóban nagy és terhes csomag is lehet - és az egy másik dolog, hogy mit kezdünk vele, azaz felismerjük és megdolgozzuk-e?

Zárójel bezárva.


Mit lehet tenni?

Vissza a tanult tehetetlenséghez. Új helyzetekben a tanult tehetetlenséggel küzdő felnőtt akkor is inkompetensnek éli meg magát, amikor valójában minden képessége meglenne a változással való megküzdéshez.  


Amikor változást sürgető helyzetben vagyunk, teljesen normális a félelem, amit érzünk. Ilyenkor sokszor az is bekövetkezhet, hogy mindenféle racionálisan megmagyarázható indokot keresünk, hogy miért nem kell változni vagy változtatni, titkon remélve, hogy a konfortzónán belül lehet maradni, ami ha rossz is, legalább ismerjük és biztonságos. De legbelül érezzük, hogy ez nincs így jól.


Fontos kiemelni, amikor a változás küszöbén állunk, gyakran az derül ki, hogy amiről úgy hittük, hogy kudarcot vallhatunk, utólag teljesen más színben látjuk: visszanézve örülünk, hogy megtörtént és egy sor, újabb pozitív változást vont maga után. Vannak, akiknek az válik be, hogy mindig csak a soron következő legapróbb lépésben gondolkodnak és mindig a következőben és következőben. Így nem rettentik el magukat azzal, hogy azt mantrázzák, mennyire messze van még a cél. Hiszen egy ezer mérföldes utazás is egyetlen, apró lépéssel kezdődik.


Mi a megoldás, ha változtatnál, de nem tudsz valami miatt?


A pszichológus és segítő szakemberek ilyenkor abban tudnak segíteni, hogy hozzáférhetővé tudd tenni önmagad számára a saját képességeidet, amit az aktuális helyzetben nem találsz. Igen, mert tényleg ott vannak.

Hogyan? A helyzet megoldásában való elakadás mértékétől függően - különböző módszertanok segítségével - rövidebb vagy hosszabb önismereti tanulási folyamat révén tudod magadban fellelni a hiányzó képességeket, kreatív megoldási módszereidet fejleszteni, és leküzdeni a tanult tehetetlenséget.


Változtatnál? Vagy már éppen változásban vagy? Nézd meg, mi történik ilyenkor benned és veled:


Töprengés előtti szakasz Nem gondolod, hogy bármi probléma lenne, nem érzed szükségesnek a változást. Gyakran megmagyarázod, hogy miért nem kell változtatni. Ismerőseid szerint ürügyeket gyártasz és elhárítod a felelősségvállalást. Ebben a szakaszban ismerőseid úgy érezhetik, hogy nem akarsz változtatni.

Töprengés Időnként érzed, hogy valami tényleg nincs így rendjén és gondolkodsz is róla. Még halogatod a tényleges cselekvést. Kettőség van benned, mérlegelsz, szeretnéd a változtatást, de félsz is tőle.

Előkészület Ha már túl nagy a „szenvedés nyomás” és sikerül leküzdeni a belső ellenállást, felméred a szükséges lépéseket, a lehetőségeidet és elköteleződsz a változás mellett.

Cselekvés

Megteszed a konkrét lépéseket.

Fenntartás

A változás megtörtént, ebben a szakaszban a fenntartásra szükséges koncentrálni.

Megcsúszás

A változás velejárója lehet a "visszacsúszás", ha néha a régi módon cselekszel, azonban ennek a mértéke nem mindegy, vagyis nem mindegy, hogy csak egyszeri alkalom volt, vagy újra minden a régi kerékvágásban történik.


"Az ember csak azt tudja megváltoztatni, amire hatása van. Ez elsősorban ő és a személyiségén keresztül a környezete. Tehát nekem kell megváltoznom ahhoz, hogy mások is megváltozzanak körülöttem. A változás csodája, ami ezáltal bekövetkezik, a sok kis tett összességének igazában rejlik." Dunajszky Géza


Ha megtennéd az első lépést és segítőt keresel hozzá, fordulj hozzám bizalommal.

Bővebben itt olvashatsz az önismeretfejlesztésről:

https://www.pszichecoaching.hu/ki-vagyok-en


Áhli Mariann

psziché coach

​© 2020 by Psziché Coaching

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now